Laudáció Bura Lászlóról

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a régi ismeretség jogán most ezen a helyen, ebből az ünnepélyes alkalomból én méltathatom kedves barátom és kollégám, dr. Bura László munkássságát. Ismeretségünk közel félévszázados múltra tekint vissza, I. éves magyar szakos diákként találkoztam vele először1953 őszén a Bolyai egyetem Filológiai Kari épületében, a Mariánumban. Ő akkor már utolsó éves volt ugyanezen a szakon, egy olyan elit évfolyamon, amelyen évfolyamtársa volt a romániai magyar irodalom és tudomány több jeles személyisége, a költő Kányádi Sándor, Jánky Béla, Tamás Mária, a prózaíró Szabó Gyula, a publicista Hrászim Emil, a nyelvész Murádin László, a folklorista Mitruly Miklós. Még egyetemi hallgató, de már a magyar nyelvészeti tanszék gyakornoka, és részt vesz a katedrán akkor induló nagyszabású nyelvjáráskutatásban. Így jut el a moldvai csángók közé, s kapcsolódik be a moldvai csángó nyelvatlasz munkálataiba. E gyűjtés adatai alapján írta meg a Moldvai csángó nyelvjárás a-zása című tanulmányát, amely azonban csak negyedszázad múlva jelenhetett meg. 1953-ban, 1954-ben úgy tűnt, hogy a tehetséges és szorgalmas fiatalemberre fényes egyetemi karrier vár. Szépen induló pályája további alakulásába azonban alaposan beleszólt a történelem, az önkényuralom, így bár az államvizsga sikeres letétele után főgyakornoki kinevezést kap, 1955 áprilisában már nincs a tanszéken.
1956-ban új szakasz kezdődik életében, amely mind a mai napig tart. Ez magában foglalja az általános, majd középiskolai s végül főiskolai tanári tevékenység éveit. Ennek során számos diákgenerációnak tanítja a magyar nyelvet, s neveli őket az igényes anyanyelvhasználatra. Az oktatói munka s az 1989-es fordulat után az igazgatói meg oktatászervező tevékenység mellett arra is szakít időt, hogy tudományos kutatást végezzen. Vizsgálatai főleg szülővárosa, Szatmárnémeti, valamint Szatmár megye nyelvjárására, személy- és helyneveire, történelmi múltjára, néprajzára irányulnak. Kutatásainak eredményei számos önállóan vagy társszerzőként írt, szerkesztett könyv, hazai és külföldi szakfolyóiratokban, gyűjteményes kötetetkben közzétett tanulmányok, cikkek, közlemények sora tükrözi. Említsük meg közülük például A szatmári fafeldolgozó mesterségek szókincse című monográfiát, amelynek alapján 1972-ben a kolozsvári egytemen elnyerte a filológia doktora címet, továbbá A szatmári református kollégium diákjai (Kolozsvár, 1994) és a Szatmári diákok (Szeged, 1994) című gyűjteményt, Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtárát (Kolozsvár, 1997), valamint a Szatmári népballadák (Kolozsvár, 1978). Kétszer is díjat nyert a budapesti Magyar Nyelvőr című folyóirat nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatán. Több itthon, illetve külföldön szervezett tudományos rendezvényen ugyancsak szerepelt előadással. Pl. A magyar nyelvészek VI., Egerben tartott nemzetközi kongresszusán, vagy a 2000-es VI. élőnyelvi konferencián Bécsben. Újabban tanítványai bevonásával Szatmár megye több helységére kiterjedő helynévgyűjtésbe kezdett.
Bura László az iskolai anyanyelvművelésen kívül szélesebb körben is végzett és végez hasznos nyelvápoló és nyelvi ismeretterjesztő munkát. A romániai magyar nyelvművelés képzeletbeli térképén már régóta ő képviseli a szatmári régiót, mint ahogyan Murádin László a kolozsvárit, Komoróczy György a székelyföldit, Bartha János a marosvásárhelyit, Braucht Magda az aradit. Se szeri, se száma azoknak a nyelvművelő cikkeknek, írásoknak, amelyeket a hazai napilapokban, főként a szatmári helyi lapban közölt. Ezeknek gyűjteménye két külön kötetben látott napvilágot, az Élő nyelvünkben (Bukarest, 1988.) és az Éltetőnk, mindennapi nyelvünk című könyvben (Csíkszereda, 2001.). A szóban forgó írások rendkívül változatos tematikájúak. Vannak közöttük olyanok, amelyek a nyelvművelés elvi alapjait fejtegetik (Anyanyelvápolás, A nyelvművelés az emberért, a társadalomért van), mások a nevek egyes vonatkozásairól, a szókincsről, a nyelvről mint a kommunikáció eszközéről szólnak. Nem hiányoznak a kötetből a helyesírás tekintetében eligazító s a szólásmagyarázó cikkek sem. Közérthető, színes, olvasmányos stílusban megírt közleményeiben nem egy újabb, igazán időszerű nyelvhasználati kérdésben is eligazítja az olvasót. Pl. A népügyvéd neve, Komputer és számítógép, A világháló. Különösen tanulságosak a nyelvi etikett tárgykörébe tartozó írások: A bemutatkozásról, A kapcsolatteremtés nyelvi formái: a megszólítások, A megszólítás nyelvi divatjai, Szia! Tisztelt cím! Stb.
Befejezésül: Kedves Laci! Sikereidhez őszintén gratulálok. Kívánok neked erőt és egészséget, hogy valamennyi tervedet megvalósíthassad. Isten éltessen sokáig!