Gazda József laudációja*

Mint köztudott, egyik kortárs erdélyi költő terjedelmes poémát szentelt Csoma Sándor alakjának és szellemiségének megidézésére mintegy negyven évvel ezelőtt. Ebben a poémában egy igen hatásos és gazdag jelentéstartalmú hasonlattal teszi plasztikussá a költő a legendás tudósnak az anyanyelvhez való ragaszkodását, mondván: „Mint kagyló testébe fogadott gyöngyét (…), óvom a szót, a hazulról hozottat.” (Magyari Lajos: Csoma Sándor naplója)
Akit viszont most köszönthetünk kitüntetése okán, immár húsz visszhangos rendezvény keretében állította a magyar, sőt a nemzetközi tudományoság, illetve az erdélyi és az anyaországi közélet középpontjába ugyanezt a legendás székelymagyar tudóst, Kőrösi Csoma Sándort, megszervezvén minden év tavaszán a Csoma-napokat. 1990 óta évről évre tudósok, képzőművészek, közéleti személyiségek, írók, tanárok, diákok, előadóművészek szólalnak meg és lépnek fel Kovásznán és a tudós szülőfalujában Gazda József hívó szavára, hogy a szellem és a szépség fényével világítsák be a magyarságnak eme perifériáját, illetve hogy a lélek felemelő ünnepévé tegyék a szülőföld népe számára azokat a tavaszi napokat.
Értékek alkotására és felfedeztetésére ösztönöz, s ugyanakkor a kultúra befogadásának feltételeit teremti meg e rendezvény által is Gazda József, illik hát vele kapcsolatban emlegetni a Németh László-i szószerkezetet: a szellem organizátora Ő azon a helyen, amelyet a maga számára választott. Nemcsak tudja, hogy a nyelvi kultúra kiművelésével, illetve a magyarságtudat erősítésével magát a nemzeti kultúrát szolgálhatja, de maga is lankadatlanul tesz annak érdekében, hogy ez így is legyen. Egyik konferenciájukat éppenséggel Kőrösi Csoma Sándor és magyar nyelv jegyében szervezte, figyelmeztető célzattal idézve az utólag kiadott konferenciakötet élén Reményik híres verséből: „A nyelv ma néktek végső menedéktek…”
Gazda József könyvekben tárgyiasult egyéni alkotó tevékenysége mellett mindig is kezdeményező- és főszerepet vállalt a művelődésszervezésnek olyan területein is, amely által az anyanyelvi kultúrát terjeszthette mind szűkebb szülőföldjén, a tömbben élő székelységben, mind az erdélyi szórványokban. Diákszínjátszó csoportjainak köszönhetően eljutott a szép magyar szó és a jellemet nemesítő játék olyan közösségekbe is, ahová Thália papjai, illetve hivatásos színtársulatok nem juthattak el. Mondhatni egyfajta erdélyi Szépen magyarul – szépen emberül programot követtek és valósítottak meg nehéz időkben a kovásznai diákszínjátszók Gazda József áldozatos s csöppet sem kockázatmentes, közművelődést szolgáló munkájának köszönhetően. Túlzás nélkül állítható, hogy küldetést teljesítettek egy kultúraellenes s a romániai magyarság identitását aláásó rendszer viszonyai között.
Aki most méltó elismerésben részesül, tanári hivatásának élt pályakezdésétől nyugalomba vonulásáig. Diákjai és tanítványai tanúsíthatják mindenekelőtt, hogy a tanítást és nevelést megszállottként gyakorolta tanórákon és az iskolán kívüli tevékenységekben  egyaránt. Bőséggel áldozott a katedrai munkának, szava s erkölcsileg tiszta egyénisége – költő szavait idézve – ifjú szívekbe záródott. Magyar nyelvet és irodalmat tanítván több mint fél évszázadig, kinek-kinek az ön- és magyarságismerete kibontakozásában játszott döntő szerepet, hol játékosan, hol komolyan oktatván a nyelvet. Kányádi szerint pedig „aki megért s megértet egy népet megéltet.” (Játszva magyarul)
Gazda József mindezek mellett művészettörténészként, műkritikusként és szociográfusként is megérteni és megértetni törekedett a látvány nyelvén szóló alkotókat például, Erdély klasszikus és kortárs művészeit, illetve a huszadik század történelmi megrázkódtatásainak kiszolgáltatott nemzettársait, magát a történelmet, ahogyan az megesett a mindennapok emberével a Kárpát-medencében.
Nemrég hasonló alkalomból mondottam Gazda Józsefről, hogy Szent Pál intelme szerint haladt a maga szabta pályán, minthogy jóra használta az időt. Az anyanyelvi és irodalmi műveltség ily magas hőfokú terjesztésén keresztül a magyar és egyetemes kultúrára hangolta rá az egyes osztályközösségeket, amelyek rábízattak hivatalból, sőt a tágabb nemzeti közösséget is, amelyhez könyvei, írásai révén eljutott üzenete, s amelynek szolgálatát a mai napig is alázattal vállalja.
Azt gondolom, már csak az itt előszámláltakért is kiérdemli Gazda József az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által alapított, és 2007 óta a Sütő András nevével fémjelzett Nyelvőrzés Díját. Adja Isten, hogy mai Ünnepeltünk és Kitüntetettünk még sokáig szolgálhassa azt a nemzetet, amelynek nyelve a bölcsőben hallott első dalok óta formálja szellemét és jellemét, egyszóval: emberségét!

Dr. Borcsa János

*Elhangzott Kézdivásárhelyt 2009. április 24-én, a Magyar Nyelv Napjai rendezvény keretében sorra került díjátadáson.