Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van.

Főmenü

Sütő András-díj – A Nyelvőrzés Díja

  Hegyeli Attila laudációja

1999-ben, Kötő József államtitkár tanácsosaként az oktatási minisztériumban dolgoztam, és én kaptam azt a feladatot, hogy a csángók által pár éve a magyar nyelv oktatására folyamatosan letett kérésekkel foglalkozzam. Amikor beleástam magam a dossziéba, megtudtam, hogy Klézsén Duma András és Hegyeli Attila magyar nyelvre tanítják a csángó gyermekeket, és kapnak érte dicséret helyett folyamatos megfélemlítést – ennek ellenére sikerült három faluban is meggyőzniük a szülőket, hogy nyíltan vállalják magyarságukat, és hivatalosan kérjék anyanyelvük oktatását. Ami akkor következett számomra, az a Bákóból áramló rosszindulattal, buta nacionalizmussal való napi küzdelem volt, ami teljesen kikészített – s ha belegondolok, hogy énnekem csak kiküldetésben kellett ott lennem, nem pedig folyamatosan, mint Hegyeli Attilának, akkor elképzelhetik, min mehettek keresztül a csángók magyar nyelvoktatásának úttörői.
Már nem értem meg a minisztériumban a magyar nyelv oktatásának beindítását a moldvai iskolákban – ám Hegyeliéknek sikerült elérniük, fenyegetőzéssel, konoksággal, diplomáciával, hogy harcuk nemcsak magyar, hanem emberjogi kérdéssé is váljon. Így juthatott be a magyar nyelv először Klézse és Pusztina, majd szerre jó pár más csángó település iskoláiba. Ha nem is futótűzként, de szépen terjedt a magyar nyelv tanítása Moldvában, a Csángó oktatási program egyre terebélyesedett, további növekedésének csak az anyagiak szabtak gátat. Hegyelinek pedig sikerült ennek a növekedését biztosítani, fenyegetőzéssel, dicsérettel, diplomáciával.
Nem tudom, készült-e kimutatás arról, hogy az idők során pontosan hány fiatal vett részt Moldvában az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvoktatásban, én több mint ötezer diákot saccolok. Ennyi diákhoz jutott el a magyar szó, ennyi fiatalt sikerült büszkébbé tenni identitásuk magyar részére – és ez nem kis siker, hanem óriási. Egy olyan siker, amit elérni keveseknek adatik meg.
Nem lenne szerencsés Hegyelit bárki más csángókutatóhoz vagy -szakértőhöz hasonlítani. Attila néprajzos ugyan, de hamar úgy gondolta, hogy elsősorban nem további kutatásokra, szenvtelen, tudományos külső szemlélődésre van szükség, hanem azonnali cselekvésre, ha nem akarjuk, hogy a csángók szép csendben kiszégyelljék magukat saját kultúrájukból.
Tette tehát, amiről úgy gondolta, hogy tennie kell, három fronton is: Erdélyben megküzdve azokkal, akik szólamok szintjén igen, konkrétan viszont nem támogattak semmilyen moldvai akciót, s akik szerint nem lett volna szabad a csángókat „felbíztatni”, Magyarországon megküzdve a romantikus elképzelésekkel, Bákóban pedig megküzdve a nyílt ellenséggel és megerősítve a rejtett barátokat.
Ma elmondhatjuk: ha nincs Hegyeli, nem lett volna Csángó oktatási program sem. Tetszik, nem tetszik – ez tény. Ezért pedig illik az érdemeit – akár így, post functio – elismerni. Szívből gratulálok Hegyeli Attilának a Sütő András nyelvőrzési díjhoz!
 
Sántha Attila

 

© AESz, 2008. Minden jog fenntartva. Grafika: Ördög-Gyárfás Ágota. Webdesign: http://www.voidart.ro/