a NYELVŐRZÉS SÜTŐ ANDRÁS-DÍJÁnak átadásakor

Szatmárnémeti, 2015. május 15.

 

Kettős indoklás szerepel a Díjat adományozó oklevélen: a civil felelősség tudatosításáért, a magyar nyelv nyilvános használatának bátorításáért.

Mire vonatkozik ez az indoklás, részletesebben kifejtve?

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége hivatalosan 1992 óta szervezi és képviseli az erdélyi anyanyelvi mozgalmat. A 2000-ben alapított Nyelvőrzés Díja 2007-ben vette föl Sütő András nevét. A Szövetséget tanítók, tanárok hozták létre, a magyartanárok szakmai szervezetének is tekintik, rendezvényein – mint most A magyar nyelv napjain, a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőn is és a belőle kivált, kolozsvári Aranka versenyeken – tanulók és az őket tanító, felkészítő pedagógusok vesznek részt. Korábban szorosabb, most lazább kapcsolatban vagyunk a sajtóval, az egyházakkal, akik mind mintaadói és bátorítói az anyanyelvhasználatnak.  A szakmai hátteret a Termini Kárpát-medencei hálózata biztosítja. Mindezektől túlságosan is függetlenül mozognak („harcolnak”?) politikusaink és jogászaink, akik nyelvpolitikai törekvéseinket, nyelvi jogainkat képviselik különböző fórumokon.

Mivel az anyanyelv megtartásában legfontosabb éppen az, hogy használjuk anyanyelvünket, fő eszközünk a bátorság, a méltóság lehet a nyelvhasználatban, módszerünk pedig a bátorítás. Ehhez nem elég a szakmai munka, nem elég az, ami az iskolákban és az iskolához kapcsolódva folyik, nem elég a nyelvpolitika. Néhány éve mindezeket kiegészítik, teljessé teszik az anyanyelvhasználatot bátorító civil mozgalmak. Egymástól függetlenül jelentek meg: Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron.  Különböző helyszíneken, különféle informális vagy formális szerveződésben és módszerekkel vannak jelen vagy akár személyes fellépésben, mint teszi azt Lakó Péterfi Tünde Marosvásárhelyen. 

Ezt értékeljük az Igen, tessék! mozgalomban is: a példamutató önszerveződésüket, a jelenlétüket, a terjeszkedésüket, a bátorságukat, a fiatalságukat. Azt, hogy tudják, mit kell tenni, és hogyan kell tenni. 2012 óta, amikor elindultak, Kolozsváron mintegy 450  cég és szolgáltató vállalta föl a kétnyelvű kiszolgálást, jelen vannak Máramarosszigeten, megjelentek Marosvásárhelyen és Nagyváradon is. Látványosan bővítik a magyar nyelvhasználat tereit és lehetőségeit, a piaci szereplők mindkét oldalán, románok számára is, nyilvánvalóvá teszik a magyar nyelv és a magyar–román kétnyelvűség gazdasági értékét. A valóságos nyelvi térben való jelenlét, a nyelvi tájkép alakítása is önmagában is bátorító. De jelen vannak a fiatalokra jellemzőbb módon és eszközökkel a digitális térben is: a jövőben ez egyre fontosabbá válik. Bátorító és az eligazítást segítő kiadványokat is megjelentetnek. Tehát jelen vannak, és ez a legfontosabb.

Külön érdemük az erdélyi magyar civil világ erősítése, a fiatalokra különösen ható civil példa, a „szelíd provokáció”. Azt a civil világot kell erősítenünk, amely viszonylag önállóan tud élni, mozogni és hatni a túlpolitizált és szimbólumokkal terhelt erdélyi világunkban. Amely ellensúlyozni képes a megosztottságot, amelyet éppen ez a kettős teher okoz: a túlpolitizáltság és a szimbolikus álomvilág. 

Ebben sokat tehet az Igen, tessék! és a hozzá hasonló többi civil mozgalom, díjunkkal is bátorítva őket, szolidarizálva velük. És a díj nevének is részben ellene mondva valljuk mi is: Nem őrizni, használni kell a nyelvet! A használat a legjobb őrzés.

 Péntek János,

az AESZ elnöke