Laudáció

A Sütő András Nyelvőrzés Díj átadásán

Tisztelt Hallgatóság!
Sütő András nevét három évvel ezelőtt társítottuk a Nyelvőrzés Díjához, tőle idézzük a következőket: „(…) Ha nincs elfogadható emberi élet, azt megsínyli az irodalom és általában a művészet is. Nem kell hát nagyon megerőltetnem magam, hogy újból és újból felhívjam a figyelmet egy olyan követelményre, amelyet például Hemingway így fogalmazott meg: Il faut d’abord durer. Elsősorban fenn kell maradni! Meg kell maradni!” És mi szükséges a nyelvben való megmaradáshoz? – idekívánkozik most részünkről nyomban ez a kérdés.
Egyebek mellett teljes körű anyanyelvű oktatás, szabad nyelvhasználat intézményekben, a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, egyszóval: az élet minden területén. Ha ehhez még hozzátesszük a magunk közül választott vagy kinevezett elöljárókat, máris a fennmaradásunkat elősegítő körülmények legfontosabbikánál tartunk, annak neve: önrendelkezés vagy autonómia.
Katona Ádám, a Székelyudvarhelyen élő tanár, filológus kutató, művelődéstörténész, szerkesztő és politikus, aki ebben az évben lesz 75 éves, a ’89-es rendszerváltás után elsőként fogalmazta meg itt minálunk az autonómia-igényt. Oka volt és oka van rá: egész korábbi életében megélte és megszenvedte a folyamatos megaláztatást, ezért volt másoknál érzékenyebb az emberhez méltó lét hiányára. A diktatúra idején volt segédmunkás, gyári munkás, egyetemről kitett hallgató és a kommunista politikai rendőrség üldözöttje is.
Két évtizedes „időleges alkalmazása” idején magyartanárként az anyanyelvi oktatás mellett nagy gondot fordított a tanulók népzenei nevelésére, együttműködött a táncház-mozgalom szervezőivel. Tette mindezt azzal a szándékkal, hogy erősítse a fiatalok önazonosság-tudatát. Szerkesztőként és a könyvekhez írt tudományos igényű előszókkal olyan szerzők műveit emelte be az erdélyi magyar közgondolkodásba, mint Kemény Zsigmond, Kodály Zoltán, Fülep Lajos vagy Venczel Józsefnek a múlt évben, az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület Könyvtára 1. köteteként, bővített kiadásban újra megjelent könyvét, A falumunka útjánt. Szaktudásának hasznát vette a ’70-es, ’80-as években a székelyudvarhelyi városi múzeum és a művelődési ház is. Ugyancsak a diktatúra éveiben kezdeményezte az agyagfalvi 1848-as emlékmű felállítását. A kolozsváriak máig emlékeznek arra a két esztendőre, amikor Katona Ádám a helyi újság irodalmi és művelődési oldalait, a Fellegvárt szerkesztette. A változás után sem vált hűtlenné az erdélyi magyar közművelődéshez, az anyanyelvi tudomány műveléséhez és ápolásához: alapítója és ügyvezetője az Orbán Balázs Közművelődési Egyesületnek, tagja az Erdélyi Múzeum Egyesületnek.
Arra is illő most emlékeznünk, hogy 1989. december 24-én reggel Katona Ádámnak köszönhetően vehették kezükbe Székelyudvarhely lakói a megkönnyebbülés érzetét árasztó Szabadság című újságot. A Hogyan lett szabad Székelyudvarhely népe? című írásában arról számolt be, miként szolidarizáltak Tőkés Lászlóval itt, Székelyudvarhelyen Hegyi Istvánék (lelkipásztorokról, papokról van szó) a Securitate szorításában is…
Katona Ádámnak nincs külön arca közéleti férfiként és magánemberként. Ő mindig ugyanaz az ember. A politikus Katona Ádámot mindenki úgy ismeri, mint a romániai magyar nemzeti közösség érdekeinek következetes és bátor képviselőjét. Ehhez az is hozzátartozik, hogy alapítója az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformnak.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Sütő András Nyelvőrzés Díjjal ebben az évben itt Székelyudvarhelyen Katona Ádámnak a magyar közösség, az erdélyi magyar nyelv és kultúra szolgálatában egy életen át végzett következetes és eredményes munkásságát ismeri el.
Komoróczy György
Székelyudvarhely, 2010. május 14.