Ma 2024. október 11., péntek, Brigitta, Gitta napja van.

Főmenü

Nyitólap A szövetségről Versenyek Táborok Konferenciák Szakmai programok Szabó T. Attila Nyelvi Intézet A Magyar Nyelv Napjai A Nyelvőrzés Díja Kiadványok Eseménynaptár Hírek Pályázatok Fotóalbum Nyelv-figyelő Belépési nyilatkozat

Sütő András-díj – A Nyelvőrzés Díja

Tulit Ilona laudációja

Egy díj, egy elismerés értékét nem a díjazók szándéka határozza meg, hanem elsősorban az, kiket illet az elismerés, a tisztelet. Nem a díjazók tisztelik meg őket, hanem ők emelik az elismerés rangját, ők határozzák meg a díj értékét. Az AESZ 2000-ben alapított, évi egyetlen díjának odaítélése és átadása a Szövetség tavaszi fő rendezvényéhez, A magyar nyelv napjaihoz kapcsolódik, és a helyhez is, ahol abban az évben anyanyelvünket ünnepeljük. Mikor a díjat létrehoztuk, egyetértettünk abban, hogy eltérően attól az Erdélyben nem szokatlan gyakorlattól, hogy szervezetek, testületek saját köreikben osztanak nagy számban elismeréseket, az AESZ tartózkodni fog attól, hogy saját belső munkatársait, önmagát ünnepeltesse. A mi díjazottaink galériája pedig önmagáért beszél: Böjte Csaba, Gazda József, Katona Ádám, Vetési László, Asztalos Lajos, hogy csak néhányukat említsük, olyan karizmatikus személyiségei a mai magyar Erdélynek, akik éppen karizmatikus voltuk miatt nehezen illeszthetők be a szokásos sematikus értékelésekbe, elismerésekbe. Ők tisztelnek meg bennünket azzal, hogy díjazottjai Szövetségünknek. Nem beszélve Sütő Andrásról, aki nem díjazottunk, hanem a díj névadója immár halála után, 2007-től.

Ebben az évben egy hasonlóan karizmatikus, helyi, példájában és hatásában mégis erdélyi személyiséget illet a Sütő András-díj – a Nyelvőrzés Díja: Tulit Ilonát. A díjazottak eddigi köréhez viszonyítva Ő az, aki – noha már jó ideje nem aktív tagja Szövetségünknek – alapítóként, korábbi főtitkárként és elnökként mégis legközelebb áll hozzánk. És most az alapítás két évtizedes jubileumán, itt az alapítás helyszínén Őt tekintjük legméltóbbnak arra, hogy viselője legyen a díjnak.

Élete, munkássága nem más, mint a magyar nyelv és a magyar kultúra felelős szolgálata. Tulit Ilona esetében különösen fontosnak érzem a felelős szót, olyan történelmi időszakban, a mostanit is beleértve, amikor a szabadság igényével ritkán jár együtt a felelősség, a jog igényével a kötelesség, amikor jóval gyakoribb a lekötelezettség, mint az elkötelezettség. Ennek az elkötelezettségnek a tudatában választott szakmát, amikor a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakára jelentkezett, amikor a tanári pályát választotta, a tanárságot Nyárádszentimrén, Ákosfalván, Székelyudvarhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön. Az abban az időben különösen kivételes felelősség jellemezte szakfelügyelői munkáját 1982 és 1987 között, majd 1990-92-ben. A 80-as években, amikor a kolozsvári egyetem magyar szakos végzősei rendre a Kárpátokon túlra kapták tanári kinevezésüket, szakfelügyelőként többeket közülük ide menekített Kovászna megyébe. A legnehezebb időkben kulcsszerepe volt abban, hogy a körzetébe tartozó falusi iskolákban is kivételesen színvonalas oktatás folyt, jóval színvonalasabb, mint napjainkban. Az anyanyelvi versenyek, a később kibontakozó anyanyelvi mozgalom is erre az időszakra vezethető vissza. Tanárként, szakfelügyelőként szakmailag is közelebbről érdekelte az anyanyelv-pedagógia, 1990 után társszerzője volt egy útkereső tanterv-tervezetnek, majd szerzője és kiadója a magyar nyelv és irodalom tankönyv-sorozatának (1994, 1998–2000).

Hazai oktatási rendszerünknek, a magyarnak sem erőssége Az értékítélet-alkotás képességének kialakítása a tanulókban, az, ami Tulit Ilonát is foglalkoztatta tanári dolgozatában 1983-ban, és ez egyaránt érvényes az irodalmi értékek felismerésére, általában az értékek megfelelő rangsorolására, sőt az önértékelésre is. A hamis értékek korábbi történelmi korszakából átléptünk az értékvesztés, az értékzavar korszakába, amelyben az oktatás és részben ennélfogva a fiatalok sem tudnak eligazodni. Ebben segíthet a Hagyományőrzés–hagyományteremtés, Tulit Ilona egy másik dolgozatának témája, és segíthet az a minta is, amelyet a székelyföldi ismeretterjesztő Tulipán füzetek-kel mutatott fel a 90-es évek legelején. Csak sajnálni lehet, hogy alig valósult meg valami a magyar nyelv és irodalom oktatásával kapcsolatos, Orbán Gyöngyivel írt, két kiadásban is megjelent Jámbor szándék-ból. Mintha rossz ómennek bizonyult volna a cím: a szándék jórészt szándék maradt. De ez nem rajta múlott, hiszen 22 év elteltével sincs ennek az oktatásunkat megalapozó és integráló tantárgynak korszerűen kidolgozott, tankönyvekkel és más oktatási anyagokkal felvértezett tanterve.

Szövetségünkön kívül kezdeményezője és alapítója volt az RMDSZ-nek és az RMPSZ-nek, 1994 előtt elnöke volt az érdekképviselet oktatási bizottságának. Ezt követően munkája elsősorban a tankönyvszerzői és tankönyvszerkesztői munkára összpontosult. Olyan fontos munkákra, amelyeket az ember nyugalmazotti státusában is jó szívvel, eredményesen végezhet.

Mi pedig, miközben munkásságát és elkötelezettségét a Sütő András-díjjal – a Nyelvőrzés Díjával ismerjük el, bízunk benne, hogy az anyanyelvi mozgalomhoz is visszatalál. Ehhez és mindennapjaihoz, mindennapi munkájához kívánjuk, hogy őrizze meg fiatalos lendületét és tenni akarását.

Péntek János

Kolozsvár, 2012. április 30.