Ma 2020. február 25., kedd, Géza napja van.

Főmenü

Hírek

Kazinczy parolája

Az elmúlt hét végén, március 20–22-én az Apáczai Gimnázium volt a színhelye – mint az előző években is – a XIV. Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Versenynek. Erdély minden részéből összesereglett középiskolások vetélkedtek a nyelv helyes használatában, a szép beszédben és az értő versmondásban. Ennek a versenynek a megnyitó ünnepségén hangzott el Pomogáts Béla alábbi ünnepi beszéde.
Van a Széphalmon berendezett Kazinczy emlékmúzeumnak egy híres festménye, Orlai Petrich Soma (Petőfi Sándor legendás festő-barátja) ábrázolja ezen Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly pest-budai találkozását. A két főszereplő nem mindennapi jelképességgel szorítja meg egymás kezét. Mintha ott rejlene ebben a gesztusban az örökség átadásának szakrális pillanata – a már idősödő irodalmi vezér átadja a megbízást annak, aki méltó utódja lehet.
Irodalmunk történetében nem ritkák ezek a jelképes pillanatok, és az egymásra következő kézszorításoknak is sokatmondó hagyománya van. Gaál Gábor, a kolozsvári szerkesztő és tanulmányíró beszélt arról egy 1946-os újságcikkében, hogy az erdélyi magyar írók szinte valamennyien kezet fogtak egykor Móricz Zsigmonddal, Móricz kezet fogott Ady Endrével, Ady Tolnai Lajossal, az Vajda Jánossal, az meg Petőfi Sándorral és a „kézfogások e csillagláncolata” elvezet a történelem mélységeibe. Nos, a Kazinczyval parolázó Kisfaludy Aranyéba, Gyulaiéba, Adyéba, Babitséba, Illyésébe, Sütő Andráséba.
Mi, idősebbek, akik most itt vagyunk, gondolom, szinte valamennyien részesei vagyunk ennek a „csillagláncolatnak”. Kazinczy egykori parolájának emberi melege itt van velünk: a kezünkben és a szívünkben, ahogy bizonyára itt van Aranka Györgyé is, akivel, tudjuk, Kazinczy 1816-os erdélyi útján találkozott a marosvásárhelyi Teleki Tékában és talán itt van Apáczai Csere Jánosé is, akinek kézmelege nemzedékek egymást követő során át eljuthatott Kazinczyhoz. Az Erdélybe látogató író őt is emlegeti nevezetes Erdélyi leveleiben: a kilencedikben, midőn Segesváron és Fehéregyházán átutazott, és feljegyezte, hogy a Bethlen-család kisbúni kastélyában volt Bethlen Miklós mellett nevelő Apáczai, ahol olvashatjuk: „az a tiszteletes, az az áldott magyar, ki hamarább kezdé tanítani a hon nyelvén a fentebb tudományokat, mint Thomasius a németeknél.”
Apáczai Csere, Aranka és Kazinczy ilyen módon alkotnak egy szakrális „láncolatot”, természetesen másokkal együtt, hiszen a nemzeti kultúra folytonosságát és hagyományát, erkölcsi erejét és megmaradásának reményét éppen ez az évszázadokon átívelő, a múltat és a jelent egységbe fogó szakrális „láncolat” alapozza meg. Sohasem vagyunk egyedül, akkor sem, ha a történelem, miként nem egyszer a mögöttünk élő évszázadok során, úgy tetszik, kiszolgáltatott bennünket mások mohóságának vagy közönyének. Velünk vannak hagyományaink: költőink, íróink, tudósaink, művészeink, velünk van Apáczai Csere János, Aranka György és Kazinczy Ferenc.
Bevallom, én már régóta nem bízom a politikában, semmiféle politikában. Lenne bizalmam, ha Széchenyi Istvánok, Kossuth Lajosok, Deák Ferencek vagy legalább Bethlen Istvánok és Teleki Pálok kezében lenne a sorsunk. Bízom ellenben a magyar kultúrában, ennek éltető szellemében és ennek a szellemnek mai örököseiben, követőiben, tanítványaiban, azokban, akikre anyanyelvünket, irodalmunkat, nemzeti kultúránkat bízták a századok. Bízom a szellemnek abban a „csillagláncolatában”, amely itt és most be fogja ragyogni ezeket a télies órákat. Ezért örülök annak, hogy itt: az Apáczai Csere János nevét viselő kolozsvári iskolában, az Aranka György nevét viselő tudós társaság rendezésében és Kazinczy Ferenc örökségének jegyében együtt lehetünk és tanúságot tehetünk anyanyelvünk, nemzeti kultúránk és összetartozásunk mellett. Hogy itt és együtt talán életre kelthetjük annak a kézfogásnak a melegét, amelyhez magyarként mi is csatlakozhatunk. Hadd mondjam, hogy én, aki Budapestről jöttem, itt a kolozsvári iskolában nagyon is otthon érzem magam.

Pomogáts Béla
 

© AESz, 2008. Minden jog fenntartva. Grafika: Ördög-Gyárfás Ágota. Webdesign: http://www.voidart.ro/