Ma 2020. február 25., kedd, Géza napja van.

Főmenü

Hírek

Vajdasági diákok élménybeszámolója

A VII. GENIUS vajdasági diákverseny négy díjnyertes diákjának erdélyi élménybeszámolója

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, valamint a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete jóvoltából a GENIUS diákverseny legjobbjai közül jutalmul az idén ismét négy tanuló és kísérő tanáruk tíz napot Erdélyben tölthetett.
Úticél Setétpatak, az anyanyelvi tábor volt. A négy tanuló kíséretét és felügyeletét ismét Szórád Endre mentor, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium kémiatanára vállalta magára, aki gépkocsival vitte el a kis csapatot a hosszú útra.  
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége tizenegy éve szervezi több támogató – köztük a Nemzeti Alapprogram és a Kovászna Megyei Tanács – segítségével a Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor rendezvényeit, előbb Kommandón, Zabolán, Illyefalván és több éve rendszeresen a setétpataki panzióban ütik fel tanyájukat. Az idei résztvevők háromszéki anyanyelvi vetélkedők díjazottjai valamint más diákversenyek legjobbjai, Erdély szórványvidékeiről (most Nagybányáról, Szilágysomlyóról és Gyimesközéplokról) és más, Trianon folytán a szintén kisebbségbe szorult Párkányból (Szlovákia), Horvátországból, Zentáról (Szerbia), valamint az anyaországi Veszprémből érkezett középiskolások és kísérőik voltak.
A tanítás befejezése előtt mentorunk, Szórád Endre tanár úr azt a jó hírt közölte velünk, hogy a meleg, nyári júliusban részt vehetünk a setétpataki anyanyelvi táborban, Erdélyben. A GENIUS diákverseny legjobbjai közül az idén négy vajdasági tanuló kapcsolódhatott ki Erdélyben. Két zentai gimnazista, Szabó Ákos és jómagam Fejdi Emma, bolyais diákok, valamint két újvidéki gimnazista, Szennyes Tivadar és Bátori Annamária, az újvidéki Svetozar Marković gimnázium tanulói.
Utunkat hajnali fél hatkor kezdtük meg Zentáról Románia felé. A Dacia már útra készen állt, vele együtt a GPS-rendszer is, ami nagyban segítette az ismeretlen vidéken való tájékozódásunkat. A bánáti oldalra átérve már nem kellett sok a határig. A határőrök kedvesek voltak, alig tíz percet vártunk arra, hogy végre átkelhessünk. Temesvár, Arad, Déva, Fogaras…utunk azután így folytatódott. Marosvásárhelyen tartottunk egy kis pihenőt a Bolyai Líceumban, ahol mi már tavasszal is látogatást tettünk. Hála Ákos navigációs tevékenységének, egyszer sem tévedtünk el útközben. Endre tanár úr már nagyon elfáradt a tizennégy órás vezetés közben, mire este kilenc óra körül megérkeztünk az anyanyelvi táborba. Kedvesen fogadtak bennünket, még az állandó táborlakó kutyák is örültek érkezésünknek. Meleg vacsorával vártak minket, ami igazából már ránk is fért. Utánunk érkeztek még a veszprémiek, akik elég nagy létszámban szálltak ki az autóból. Elfoglaltuk szobáinkat, lezuhanyoztunk, majd egy kis ismerkedés után fáradtan zuhantunk kényelmes ágyainkba.
Következő nap már kicsit pihentebben láttuk meg az ablakunkon beszűrődő nap sugarait. Aznap bemutatták a tábort, betekintést nyerhettünk Háromszék és Erdővidék világába. Rengeteg szabadidőnk volt a tábor ideje alatt, amit már az első nap kihasználtunk arra, hogy jobban megismerjük felvidéki, erdélyi, pélmonostori és veszprémi magyar társainkat. Megismerkedtünk azokkal a magyarországi költőkkel-írókkal, akik jártak már Erdélyben, majd a székelyföldi nyelvtörténetbe is belekóstoltunk. Ahogy múltak a napok, egyre jobb társaság kovácsolódott össze ebből a kis csoportból, ami nem is volt olyan kicsi. Negyvenen élveztük ott a patak csobogását a tábori ház mellett. Tíz nap alatt rengeteg helyet sikerült meglátogatnunk.
Az elsők között a Fogarasi havasokat vettük útba, ahol a tájat látva elakadt a lélegzetünk. Félelmetes szakadékok mellett gyönyörű sziklák, kisebb vízesések várták, hogy lenyűgözhessenek bennünket. A hegyen még az el nem olvadt hóra is rábukkantunk, meg is dobáltunk egymást…Szombaton Kovászna és Zabola volt az uticél, ahol Erdély népi kultúráját szemlélhettük. A népi viseletet is bemutatták élő példán keresztül. Élmény volt ezeket látni, mert közel sem hasonlít a miénkhez.
Barangoltunk Háromszék fővárosában, Sepsiszentgyörgyön, ahol gyönyörű park és épületek vettek le a lábunkról.  Nem sütött minden nap hét ágra a nap, ezért nem sikerült minden tervezett helyet meglátogatni.
A Szent Anna tóhoz sikeresen megérkeztünk, a bátrabbak meg is fürödtek benne. Annak ellenére, hogy a víz hideg volt, a látvány csodálatos, megérte lemenni oda…A tavat körülvevő fenyőerdő, a Szent Anna kápolna elkápráztatott.
 A legtanulságosabbnak viszont a csapatok esti szereplése bizonyult, ahol a diákok saját szülőföldjük nevezetességeit, iskoláikat és önmagukat mutatták be. Az itt szövődött barátságok a közös élményekből táplálkoznak, s akár hosszan tartóak is lehetnek, hiszen nem egy határon túli iskola többszöri visszatérőnek számít
A tábor végéhez közeledve a táborvezetők nyelvi vetélkedővel leptek meg minket, ahol az elhangzott előadásokból tettek fel néhány érdekes, de egyáltalán nem nehéz kérdést.
Kedden nemezelni tanultak, amíg mi kapcsolatot teremtettünk a környéken, Baróton, a Szabó Dávid középiskolával, mely az igazgató elmondása szerint érdekes múlttal rendelkezik. Ez a pár nap kikapcsolódásra szánt idő alatt gombásztunk is a setétpataki erdőben. Ez a program nagyon érdekfeszítő volt, mert mi vajdaságiak még nem csináltunk ilyet…
Az utolsó napot megpecsételtük egy fürdőzéssel Uzonkán. Gyalog sétáltunk a fürdőig, kiderült, hogy megérte az a pár kilométer. Este díjkiosztás a táborlakóknak, és egy záróműsor várta a felnőtteket. A műsor címe Micimackó, a nevelők tágra nyílt szemekkel figyelték mackó sorsát. Tábortűzzel végleg bezártuk a tábor kapuit. De csak rövid időre, mert jövőre következik a folytatás. Igaz akkor már más összetételben.
Pénteken reggeli után fájó szívvel elbúcsúztunk vendéglátóinktól és újonnan szerzett ismerőseinktől-barátainktól. Nyolc óra körül nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Tettünk egy kis kitérőt Déva várához, ami még most is szép. Mivel a várat restaurálják, nem tudtuk egészében  körüljárni.
Kilenc óra körül megérkeztünk Zentára, majd a szülőkkel tovább utaztunk hazáig. Fáradtan, de annál több élménnyel tértünk nyugovóra…

Fejdi Emma tanuló 

© AESz, 2008. Minden jog fenntartva. Grafika: Ördög-Gyárfás Ágota. Webdesign: http://www.voidart.ro/